Maradt egy kevés a tegnapi csirkéből, amit csupán háromféle paprikával pároltam-sütöttem össze. Nagyon nem volt ínyemre főzni, így, hogy minél előbb túl legyek rajta, de enni is legyen mit, kivettem a mélyhűtőből egy leveles tésztát. Míg vártam, hogy kiolvadjon, pároltam libazsíron egy csokor összekarikázott újhagymát. A leveles tésztából kistányérnyi nagyságokat vágtam, ráhalmoztam a hagymát, arra a húskockákat, kecskesajtot tettem a közepére, megtűztem egy kakukkfű ágacskával. Előmelegített 180 fokos sütőben megsütöttem.
Reviczky 
HA VALAKINEK NAGYON NINCS ÍNYÉRE FŐZNI, ÉS MIELŐBB AKAR TÚLESNI RAJTA, AZ MI A FRANCÉRT FOG FAKANALAT? DE MINEK TETSZELEG A FŐZÉSEIVEL?
EGYSZER A HOZZÁVALÓKAT ÖSSZETURMIXOLNÁM ÉS MEGITATNÁM AZ ÍRÓVAL.
Sokáig gondolkodtam válaszoljak-e. Az IP címből tudom, honnan jött ez a kedves hozzászólás. Elmondanám, hogy nincs a földön az az ember, akinek minden nap lenne kedve főzni. Ráadásul nem szakács vagyok, hanem csak egy családanya, akinek minden nap kell főznie. Ezzel a bejegyzéssel példálózni szerettem volna, hogy még ilyen kényszer esetben is nagyon finom, és gusztusos ételt adok a családomnak, amit 15 perc alatt rakok össze.
… és még valami: megkérném, hogy ezentúl ne arctalanul, névtelenül kommenteljen a blogomon, látja nekem is ott a fényképem, s a nevem is, vállalom önmagam (gondolom nem sehonnaibitangembernek anyakönyvezték, mint ahogy írta)
Szia! Ne törődj vele! Én, mint családanya, aki minden nap főz, kifejezetten keresem az efféle trükköket! Imádom az írásaid és ételeid, nagyon guszták, le a kalappal!