Egyre gyakrabban kokettálok a gondolattal, hogy áttérek a nyers étkezésre. Elég elvetemült ötletnek tűnik, hisz a családnak minden nap főznöm kell majd akkor is, ha megteszem, de rengeteg jót olvastam egészségügyi szempontból jótékony hatásairól, ami nagyon komolyan elgondolkoztatott. Ami elriaszt, az a gépek ára, amiket meg kellene vennem. De amíg gyűjtögetem rá a pénzt, a meglévő eszközeimmel ki-kipróbálok egy két receptet. Az áztatott magokból készült aszalt fasírtok a kedvenceim. Valószínűleg fogok ide feltöltögetni a blogra majd az elkészültekből, mert szerintem érdemes kipróbálni mindenkinek, annak is aki csak kalandozik az étel stílusai között.
A gazpacho olyan alap nyers étel, illetve inkább nyers leves, ami nem a nyers étkezés reformkonyhájának kísérleti eredménye, hanem a XII. századi spanyol konyha által lett megalkotva. Ha valami ennyi századot túlszárnyalva megmarad a köztudatban, az tuti biztos jó lehet! Nem igaz? 🙂 Fogyasztják még dél amerikai államokban is. Egyszerű, vitamindús, hideg, és laktató. Variálják hagymával, köménnyel, bazsalikommal, akár majonéz alapra is szűrik. Kísérletezhettek, kinek hogy a legfinomabb.
Hozzávalók:
6 érett nagy paradicsom meghámozva
1 zöldpaprika
1 kisebb uborka meghámozva
2-3 gerezd fokhagyma
1 vöröshagyma
1 szelet szikkadt kenyér
olívaolaj
kevés balzsam ecet
só bors
bazsalikom
Minden zöldséget meghámoztam, összekockáztam, beletettem egy mély tálba, megsóztam, megborsoztam. Rátépkedtem a kenyérbelet, majd két kézzel jól átforgattam az egészet.
Botmixerrel jól összekevertem, miközben belecsepegtettem a balzsamecetet, és az olajat is.
Betoltam a hűtőbe egy napot állni hagytam.
Friss chiabattával, és apróra vágott paprikával, újhagymával tálaltam.