Nem szabad éhesen vásárolni, rég tudom. Olyankor túlvásárolom magam, mert mindenre csorog a nyálam. Aztán mégis, megint beleestem ebbe a hibába. Mert ugye én nem nagyon szoktam venni oldalast. Talán egy évben egyszer. Azt is csak Gábor kedvéért, mikor már elege van az “egészséges” húsokból. A gyerekeim kényesek, nem szeretik a zsíros húsokat. Már akkor is nyavalyognak, ha a marhalábszár pörköltben meglátnak egy kollagénosabb egyedet. Szóval baromi éhes lehettem, mert azonnal lecsaptam a gyönyörű husira, sőt, még a bőrös karajt is meg akartam venni, de Gábor lebeszélt, mert ismer, tudja hogy csak megkívánom, megcsinálom, aztán épphogy megkóstolom… Mindenesetre megdumáltam az eladóval, hogy jövő héten azt fogok venni. 😀

Szóval hazajöttünk a pakkokkal, és konstatáltam, ebből, ha jót akarok enni, ma már nem lesz vacsora, mert bizony be kell pácolni jó sok fokhagymába, hogy ízes legyen.  Beirdaltam a bőrét, felszeleteltem, befokhagymáztam, besóztam, kakukkfűvel jól bedörzsöltem, a bőrét is. Lefóliáztam, és éjszakára betettem pihenni a hűtőbe.

Hozzávalók:

1 bőrös disznó oldalas

1 fej fokhagyma

4-5 kakukkfű ágacska

1 citrom

2 sárgarépa

1 kisebb zeller+ két szár

1 lila hagyma

1 vöröshagyma (sose értem, az egyik mér írandó egybe, a másik meg külön…)

minimum egy fél szerecsendió

só

bors

3 evőkanál libazsír

(a salátát nem részletezem, került bele rukkola, jégsaláta, sült cukkini, újhagyma, koktél paradicsom, olívaolaj, citromlé, tehén túró; és az avokádó krémet sem, ami ugye “guacamole”, csupán tejföl helyett kefirt tettem hozzá)

Mint már írtam, a húst bepácoltam, állni hagytam.

A szeletekre csorgattam citromot ( a bőrére nem), és alaposan megszórtam szerecsendió reszelékkel. A tepsit kikentem a zsírral, belehelyeztem a husikat bőrükkel felfelé, és az előmelegített 240 fokos sütőbe toltam. Megvártam míg hólyagosodik a bőr, visszavettem a hőmérsékletet 160 fokra, és sütöttem egy órát. Ekkor kivettem a sütőből, az összevágott zöldségeket beletettem a tepsibe a husik közé, visszatoltam még egy órára.

Ennyi. Lehet enni 😉