A múlt héten találtam ezt az olasz receptet, ami felkeltette a kíváncsiságomat. Egyrészt a bor és a tej nem tudtam hogyan működnek együtt, másrészt mert alig kell dolgozni vele. Vettem egy sertéscomb dióját, három napig pácolódott a kamrában, ma pedig megsütöttem. Nagyon finom! Érdemes kipróbálni!
Hozzávalók:
1 sertéscomb diója
1 üveg száraz fehérbor
1 l tej
1 fokhagyma gerezd
5 dkg vaj
kevés liszt
1 ágacska rozmaring
só
bors
(Szóval az eredeti receptnek ezek a hozzávalói, de azt mondanám, sokkal több fokhagyma kellene bele. Minimum 5. Majd ki fogom próbálni kétféleképpen is, egyszer a páclébe teszek ennyit, egyszer csak a tejhez adom.)
A húst megmosom, lecsepegtetem. Egy mély edénybe teszem. Felöntöm a borral, beleteszem a kinyomott fokhagymát. Lefedem, és hűvös helyen hagyom 2-3 napig.
A sütőt 180 fokosra állítom, bekapcsolom.
A húsról leöntöm a páclevet. Papírtörlővel letörölgetem. Körben belisztezem. Egy mély edényben amit le lehet fedni, és a sütőt is bírja a nyele, a vajat felolvasztom. (Vasedényben csináltam.) A hús minden oldalát megsütöm.
A tejhez adom az összevágott rozmaringot, sózom, borsozom. Ráöntöm a húsra. Lefedem, és két órán keresztül sütöm. Ha kész, kiveszem egy tálra, a szaftot pedig krémesre főzöm.
Bármivel finom. Rizzsel, krumplival, salátával.
Izgalmasan hangzik, ki is próbálom.
😉
érdemes!