Egyre gyakrabban kokettálok a gondolattal, hogy áttérek a nyers étkezésre. Elég elvetemült ötletnek tűnik, hisz a családnak minden nap főznöm kell majd akkor is, ha megteszem, de rengeteg jót olvastam egészségügyi szempontból jótékony hatásairól, ami nagyon komolyan elgondolkoztatott.  Ami elriaszt, az a gépek ára, amiket meg kellene vennem. De amíg gyűjtögetem rá a pénzt, a meglévő eszközeimmel ki-kipróbálok egy két receptet. Az áztatott magokból készült aszalt fasírtok a kedvenceim. Valószínűleg fogok ide feltöltögetni a blogra majd az elkészültekből, mert szerintem érdemes kipróbálni mindenkinek, annak is aki csak kalandozik az étel stílusai között.

A gazpacho olyan alap nyers étel, illetve inkább nyers leves, ami nem a nyers étkezés reformkonyhájának kísérleti eredménye, hanem a XII. századi spanyol konyha által lett megalkotva. Ha valami ennyi századot túlszárnyalva megmarad a köztudatban, az tuti biztos jó lehet! Nem igaz? 🙂 Fogyasztják még dél amerikai államokban is. Egyszerű, vitamindús, hideg, és laktató. Variálják hagymával, köménnyel, bazsalikommal, akár majonéz alapra is szűrik. Kísérletezhettek, kinek hogy a legfinomabb.

Hozzávalók:

6 érett nagy paradicsom meghámozva

1 zöldpaprika

1 kisebb uborka meghámozva

2-3 gerezd fokhagyma

1 vöröshagyma

1 szelet szikkadt kenyér

olívaolaj

kevés balzsam ecet

só bors

bazsalikom

Minden zöldséget meghámoztam, összekockáztam, beletettem egy mély tálba, megsóztam, megborsoztam. Rátépkedtem a kenyérbelet, majd két kézzel jól átforgattam az egészet.

Botmixerrel jól összekevertem, miközben belecsepegtettem a balzsamecetet, és az olajat is.

Betoltam a hűtőbe egy napot állni hagytam.

Friss chiabattával, és apróra vágott paprikával, újhagymával tálaltam.